3 nap alatt a KalandKör400-on Paraferee-vel

EGY NAGYON NEM-KLASSZIKUS BALATON KERÜLÉS AZ ÉV LEGFORRÓBB HÉTVÉGÉJÉN

Már a Balaton Bike Derby óta megvan az a bizsergető tudat, az a fröccsöktől mámorító és a teljesítménytől büszke emlék, hogy a Balaton nem csak a klasszikus, a partot követő, tömeggel (és hülyékkel) teli útvonalon kerülhető. A graveles bikepackingezés amúgy is az egyik részem (azóta több hasonló útvonalat tekertem már), és mivel a BBD évente csak egyszer van, az útvonalát hivatalosan nem is nagyon lehetne máskor tolni, szerencsére itt van nekünk a KK400, azaz a Kaland Kör, ami sok-sok részletében tartalmazza a BBD-t, de azért persze más. Kezdésnek rögtön ott van az a tény, hogy a KK400 túlnyomórészt szilárd burkolatú utakon halad (70/30% arányban), ami jó és rossz is.. ki-ki majd eldönti magának, hogy merre billen a mérleg nyelve. A lényeg, hogy egész évben, bármikor teljesíthető.

A HÉTVÉGE KÓELÓMARGÓJÁRA: "NEM ÉN VÁLASZTOM AZ IDŐJÁRÁST, AZ VÁLASZT ENGEM"

Nem volt szándékos, hogy az év legforróbb hétvégéjén induljak útnak egy olyan útvonalon, amin túlnyomó részt nincs árnyék... így adta ki, de igazából, ha lehetne támaszkodni a kék kút közintézményére, kiegészítve az apró kiszolgálóegységek nyújtotta extrákkal, nem is lenne ez gond. Reggelente korán indulsz útnak, sokat frissítessz, közben meg komótosan, de eltökélten haladsz végig, este fürcsi a Balcsiban... ám mindkettő instabil lábakon áll a térségben. A kutak túlnyomó része leszerelve, vagy nem ad vizet, a kocsmákból is sok zárva... szóval nagyon oda kell figyelni.

A korábbi, így utólag már vicces BBD alatt elszenvedett hőguta emlékéből táplálkozva ma már sokkal okosabban tekerek, sokat locsolva magamat, és folyamatosan pótolva a folyadékot... minden szembejövő lehetőségnél rátöltve/újratöltve, legurítva egy hideg kólát, plusz a nap legtüzesebb szakában be-behúzódtam árnyékba másfél-két órára - szombaton például a Nezde fölötti sámándomb tetején a BBDről ismert fedett kilátópontjában, vasárnap meg egy kávézó teraszán. A KÖR HÁROM RÉSZLETBEN

A KK400 oldalán látható ajánlást követve terveztem sportosan tekerni, azaz az órajárással ellentétes irányban, Tapolcáról kezdve, 138-134-125 km-es bontásban. Gábor barátommal vágtunk neki nagy lelkesedéssel, és Fonyódra nem felhőtlen boldogsággal érkeztünk meg... sajnos egy kisebb bukás fájdalmai miatt Gábor másnap már nem folytatta velem a kalandozást, ami újabb nehezítő tényezőt hozott az útba: magányosan tekerni... lehet vannak olyanok, akik elvannak a saját világukban, viszont én nem ilyen vagyok. Ráadásul technikai probléma-faktort is behoz a képletbe: egy vásárlás, egy kocsmázás lakat nélkül nehéz feladattá válik. Második napra ráadásul a táv és hőség mellé befigyelt a somogyi homokság kihívása is. Bőven 2000 m felett lett az aznapi mászás, és szerencsére a legvészesebb útvonalakat kerüli az útvonal, így csak egy nagyon rövid szakaszon kellett tolnom a paripát.

Nem tudom ezért volt-e így a hivatalos ajánlás, de utolsó napra rengeteg aszfalt jutott, amiért most nem panaszkodtam. Jó tempót lehetett haladni a durva hőség előtt, és zökkenőmentesen kipörgetni a nap nagyobbik részét. Sajna Tapolca előtt, az Ábrahámhegy körüli részben van egy kis zavar a táblázással és az útvonal jellegével, de azóta már tudom, hogy az ottani kb 6-7 km-es rész csak egy nagy probléma azonnali megoldásaként van, nem biztos, hogy így marad...HA KALANDOT KERESEL

A KK400 értéke azon felül, hogy van egy jelölt, nagy bikepacking útvonalunk, teljesmértékben a parttól távoli szakaszai, melyek révén eldugott falvakat fedezhetsz fel és el tudsz szakadni a tömegtől, de ha akarod, minden este mégis a Balcsiban csobbansz. Már ha kifizeted a borsos kemping- és strandárakat, mert brutálisan beépült a part, és szörnyen eltünőben vannak a szabad szakaszok. Első este Fonyódon még este csak-csak megkerestük a helyet, de második nap, még fáradtabban, még leizzadtabban már nem volt erőm kutatni, és biza 7200 forintba került a kempingbe bejutnom... A kör a két kisebb eltévedéssel 397 km hosszú lett, 5720 m szintemelkedéssel. Ha ehhez hozzáadjuk a második napi homokos szakaszokat is, már értem a combjaimban érezhető fáradtságot...